Fotóstúdió a jó képekért

Miért éppen fotóstúdió?

Múltkor egyik kedves ismerősöm vadonatúj és nagyon jól sikerült fotóin akadt meg a szemem, melyeket az általam is használt közösségi háló üzenőfalán a következő címszó alatt: „Hétvégi fotók, készítette: XY fotóstúdió” tett közzé.  Valószínűleg sokunkkal előfordult már, hogy barátaink fényképeire pillantva irigykedve eszméltünk rá – fenébe is, de jó volna, ha nekünk is lennének ilyen klassz, jól beállított képeink! Pár percnyi álmodozásunkat követően pedig megszólal bennünk a jól szocializált, kisebbrendűségi érzéstől szenvedő kisördög is, miszerint „Nem is vagyok olyan szép, mint ő…”, meg „Sokkal jobb alakja van, mint nekem” és „Hogy néznék ki olyan ruhában?”, valamint „Mit szólna a fotós, ha meglátna?” …még néhány ilyen meggyőző belső érv után megszületik a jól ismert „Hagyjuk a francba az egészet…” című „eredmény”, mely köztudomásúan bármilyen építő jellegű terv és cselekvés halálát jelenti. Önmagunk ellen fondorlatos módon kitervelt, majd végrehajtott szabotázsunk természetesen sikerrel járt, most sem léptünk előre egy jottányit sem. Sőt! Ismét megerősítettük magunkat abban, hogy az „egyet előre, kettőt hátra” elve még mindig kiválóan működik az önbecsülésünk sikeres szétrombolása felé vezető úton.

Esküvői fényképezés fotóstúdió bevonásával

Aztán a többedik ilyen alkalom után lassan belátjuk, hogy következetes önromboló tevékenységünk nem jó másra, csak arra, hogy ugyanabban a jól megszokott tespedtségben dagonyázva belenyugodjunk saját sikertelenségünkbe. Majd sok „balszerencse közt és oly’ sok viszály után”, egyszer csak a barátunk által ajánlott fotóstúdió bejárata előtt tipródunk éppen, hogy bemenjünk-e, vagy sem. Végül győz a szilárd akarat és becsöngetünk, ahol a kaputelefonba megszólaló kedves hölgy megnyugtató hangja megkezdett utunk folytatására buzdít minket. A bejárati ajtóban a kaputelefonos hanghoz tartozó kedves hölgy vár mosolyogva és miután gyengéd kézfogással a nevemen szólítva üdvözöl, betessékel a fotóstúdió előterébe. Hellyel kínál és egyezteti velem a telefonon megbeszélteket, hogy mi is lesz a program a következő pár órában. Még a telefonos egyeztetés során említették, hogy ha lehet, úgy szervezzem majd a programjaimat, hogy ha éppen belelendülünk a fotózásba, ne kelljen megszakítani az alkotói folyamatot pont a csúcsán, mert mondjuk el kell rohanjak valahová. Ez érthető, a jó munkához idő kell, no meg a természetet sem szabad sürgetni, elvégre az ember is annak a része. A fotós is előjön a színfalak mögül, bemutatkozik személyesen is és megkér, hogy kövessem őt az egyik műterembe. Laza figura, amolyan művészlélek.

A fotóstúdió érzésvilága

Fotósunkkal könnyed stílusban társalgunk, ahol nem titkolt szándéka, hogy oldott légkört teremtsen a számomra, ahol valóban önmagam lehetek. Bevallása szerint az őszinteség, a valódi érzelmek átjönnek a képeken, élővé varázsolják azokat. Közben a korábban engem beengedő asszisztens hölgy szinte észrevétlenül sürög a teremben, szorgosan rendezgeti a szükséges kellékeket, fotósunkkal együtt olykor kicsit átépítik, vagy éppen áthelyezik a korábban felállított masina állványzatát, módosítanak a megvilágításon. Közben kattog a tükörreflex, villan a vaku, és fotósunk profi módon és játszi könnyedséggel vezet át engem újabb és újabb testhelyzeteken, pozíciók felvételén.

Kisbaba fotózás fotóstúdióban

Észre se veszem, hogy mindannyian mozgunk már rendesen és miközben pörögnek az események, feloldódom és egyre könnyebbnek  érzem jelen lenni és megmutatni magamat a gép lencséjének is. A végére már fel sem tűnik, de csak az objektívlencse színes csillogása, a fotós és az asszisztens hangja, valamint egy kellemes, pici izgalommal vegyes érzés marad meg bennem, ami további maradásra ösztönöz. Belemerülésem lendületét fotósunk hangja töri meg, amint éppen leengedi gépet tartó bal kezét, miután elégedetten rám mosolyog: „Készen vagyunk.” Éppen csak magamhoz térek, miközben karórámra pillantva meglepődve konstatálom, hogy milyen  gyorsan elrepült az idő! Az asszisztens hölgy időpontot egyeztet velem, amikor az elkészült képeket CD-n, és néhányat közülük nyomtatott formában is átvehetem. Már várom a folytatást és a képeket, de addig is kellemes élményként gondolok vissza az ott töltött pár órára.