ceremóniamester

Ceremóniamester, aki missziót teljesít

 

Van ceremóniamester, aki annak születik, van, aki azzá válik, és létezik olyan, aki soha az elkövetkezendő évezredben nem lesz az. És itt azokról beszélek, akik ceremóniamesterek akarnak lenni így, vagy úgy.

Kezdjük onnan, ki is a ceremóniamester?

Mondják sokan azt a hasonlatot, hogy ő az esküvő karmestere. Mondják azok, akik se zenekarban nem játszottak, se kórusban nem énekeltek, hehe.

Volt szerencsém énekelni hatalmas, több száz fős kórusban, szimfonikus zenekar kíséretében, nevesebbnél-nevesebb karmesterek vezényletével, és ezer, az előadásig vezető szólampróbával, zenekari próbával, főpróbával, Magyarországon és szerte Európában.

Ezen tapasztalatom alapján bátran kijelenthetem, hogy bár nagyon kecsegtető és romantikusan allegorikus a hasonlóság, a ceremóniamester mégsem karmester.

Ugyanis az esküvőnek nincsen próbája. Egy napra torlódik az összes próbálkozás és maga az előadás.

Dupla, vagy semmi.

Ha minden klappol, sikerül, és elégedett a színházigazgató – azaz a pár – , a közönség – azaz a vendégek -, a műszak – azaz a többi esküvői szolgáltató -, akkor van esély a vastapsra, sőt a CM visszatapsolására: valamelyik koszorúslány, cimbora jövőbeli esküvőjén.

Mindez gyakorlás nélkül. Elsőre.

Ceremóniamester Budapest

Új szakma a ceremóniamester?

Igen. Nagyon is.

2003-ban, amikor az első esküvőt vezettem, még nem volt ennyi ceremóniamester, talán 1 kézen meg lehetett volna számolni őket.

Leginkább a népi hagyományok jellemezték az esküvőket. Szép és bőséges irodalma elérhető a mai napig, bár ki tudja, hova kerül a Széchenyi Könyvtár megatonnányi könyve és szellemi kincse…

A városiasodással, a nemzetközi filmek beáramlásával, a csillogó katalógusok, magazinok vágykeltő hatására gyökeret vert a modern esküvői szerepkör: tádáááám! megszülettek a ceremóniamesterek.

Akár pezsgőt is bonthatnánk, pohárköszöntőt is mondhatnánk!

Ugyanakkor a hagyományt ápolók egy-egy könnycseppet elmorzsolnak, hogy hová zuhan a nemzeti örökség. Megértem. Mindazonáltal történelmünket a változás jellemezte folyton-folyvást.

Ha nem is Flinstone idejében, de magyar viszonylatban is ősrégen még násznagyokat rendelt ki a király a megkötött frigyek felügyeletére, akiknek írott-íratlan feladata állandósulva „kitermelte” a ceremóniamester ősét.

Ő hívta meg a vendégeket, kötötte össze a családokat, konszolidálta a nézeteltéréseket, képviselte az ünnepélyességet, a szokásokat, szólt a szakácsnak, hogy mehet a tészta a levesbe és korabeli Bödőcs Tibiként fokozta a hangulatot.

Ezeket a folyamatokat megértve a CM képes felépíteni önmagát és az esküvőt is. Enélkül csupán egy – remélhetőleg – feltűnő tag, aki egy – vélhetőleg jó minőségű – mikrofont szorongat a kezében és – talán – jókor szólal fel, megfelelő mondandóval.

Az első esküvő óta kialakult a saját stílusom, bejáródott a menetrendem, munkamódszerem. Pedig már akkor azt firtatták, hány esküvőt vezettem odáig, mennyi van még hátra a nyáron. Dicséret és biztatás volt egyben.

El is döntöttem, innentől minden esküvőt olyan lelkesedéssel és odaadással fogok vezetni, mintha az első lenne.

Rengeteg apróság rendbetételén, eligazításától függ az esküvő és így a ceremóniamester sikere.

Egyszerre coach, ötletgazda, szóvivő, partiarc, timekeeper, vagy válságmenedzser, pszichológus, óvóbácsi, táncpartner, vezéregyéniség, munkatárs, fizetett legjobb barát, protokollfőnök, vagy idegenvezető.

ceremóniamester esküvőre

 

Feladatai között ott sorakozik

  • a vendégek fogadása,
  • a kitűzők, karszalagok, kis csokrok kiosztása,
  • a bevonulás lepróbálása a kicsikkel-nagyokkal,
  • az ültetési rend egyeztetése a szülőkkel, tanúkkal, családdal,
  • a bevonulás megfelelő ritmusának biztosítása,
  • az események, beszédek, gegek felvezetése, átvezetése,
  • a szolgáltatók támogatása.

 

Hatással lenni a szertartás és más programpontok „színpadképére”, a láthatóságra, hallhatóságra létfontosságúnak tartom.

Megtalálni az elegáns arányt a pár igényei és a vendégsereg dinamikája között patikusi, vagy Michelin-csillagos chef érzékeket igényelnek.

Érteni és tisztelni más szolgáltatók munkáját, ráfordított energiáját pedig alap.

Megtanultam, mi az, ami működik egy esküvőn, mi az, ami esélytelen, mit mi után érdemes szervezni, mi esik jól a párnak, a vendégeknek, a szolgáltatóknak, magának az esküvőnek. És mi az, amiben én is jól érzem magam.

Messziről felismerem a kiváló esküvői szolgáltatókat, és sokat és szívesen tanulok magam is tőlük.

Több száz esküvő ide, vagy oda, az egész egy folyamatos tanulás, odafigyelés, küldetés.

Munka közben
Munka közben

Hoppácska, mi a ceremóniamester küldetése?

Szerintem, ha egy ceremóniamesternek nincsen küldetése az esküvői világban, akkor csupán egy mikrofontartó állvány marad a rivaldafényben.

Például az én küldetésem, hogy az embereket rávezessem a közös ünneplésre, annak értékére, felszabadító mámorára, az elismerések kifejezésére.

Továbbá együttműködésre serkentem az olyankor egymásnak vad idegen esküvői szolgáltatókat – mindezt a pár nevében és érdekében.

Szigorúan csakis a Love Pressure-t alkalmazom 😉 Csipetnyi humor, gyengéd ráhatás, semmi tolakodás, számonkérés…

Minden pillanatot úgy intézek, szervezek, hogy a lehető legtöbb ember (cél: mindenki) szerves részese lehessen az esküvőnek, anélkül, hogy kéretlenül bohócot, bábot csináljunk belőle.

Emellett mindent látnak, hallanak, és mindennel kapcsolatban időben képbe kerülnek.

Szerintem a boldogság mindenkinek jár: minden párnak, és a meghívott vendégeiknek egyaránt.

Üdv: Huba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

shares